A VOG alapítása 1916-ra nyúlik vissza, amikor a cukorellátási válság következtében az I. világháború alatt 21 felső-ausztriai élelmiszer-nagykereskedő beszerzési társulást hozott létre: a linzi székhelyű Felső-Ausztriai Cukor-nagykereskedők Egyesületét. Az ellátási hiány sikeres legyőzésével a VOG eredeti misszióját betöltötte, és az időközben létjogosultságát igazoló vállalat további tevékenységi területek létrehozásáról döntött. 1929-ben megvásárol egy fűszermalmot minden csomagoláshoz szükséges tartozékával együtt. A klasszikus gyarmati cikkek importja - társulva a kizárólagos értékesítési joggal - Felső-Ausztriában érdekes üzleti terjeszkedést tesz lehetővé. Hamburg, mint nagy tengeri kikötő és jelentős kereskedelmi házak székhelye a VOG számára hidat jelent a tengerentúllal és az onnan származó termékekkel. 1932-ben bejegyzik a PLUTO márkát mint árujegyet mindennemű kötegárura, melyek közt különösen a margarin és a szappan nagy jelentőségű. A cukorüzlet még mindig fontos szerepet játszik, és segít a VOG-nak, hogy a 30-as évek világgazdasági válságát és a II. világháború zűrzavarait átvészelje.
Ludwig Christ, a VOG első ügyvezetője
Az élelmiszergazdálkodás befejezésével elkezdődik a VOG GmbH felemelkedése. 1951-ben a raktárakat és az irodákat a Derffling utcába telepítik át, de hamarosan ez is szűkösnek bizonyul: 1965-ben megépül Linz-Wegscheidben az új telephely, amely az irodák mellett egy nagy raktárházat is magába foglal. Az akkori idők üzleti szférájába nyerhetünk betekintést, ha figyelembe vesszük, hogy az új épületnek akkoriban milyen tevékenységi területeknek kellett otthont adnia: saját vámraktár a tranzitárunak, banánérlelő üzem, fűszer-csomagolóüzem malommal együtt, automata mézletöltő, teljesen automatizált karton-csomagológép a hüvelyes növényeknek és a vetőmagvaknak, valamint egy borpincészet.
A VOG alapító taggyűlésének jegyzőkönyve
Gyors fejlődést harangoz be a vállalat a 60-as évek elején, amikor azt a döntést hozza, hogy az üzletet kiterjeszti a nem társasági tagokra is. Ez a döntés nem szokványos, a kereskedelmi láncok illetve leányvállalatok, valamint az önkiszolgáló üzletek kialakulásával az élelmiszerkereskedelem helyzete és funkciójának felosztása épp akkoriban változott meg lényegesen. A VOG időben felismeri ezt a dinamizmust, és folyamatosan kiépíti importőri és raktározó szerepét. Az importügylet keretein belül olyan feladatokra specializálódik, amelyek a kiskereskedők számára túl drágák, illetve túl körülményesek, és ezzel egész Ausztriában nevet szerez magának. Ezzel párhuzamosan sok márkacikk ausztriai képviseletét veszi át. 1969-ben helyezik le az ital- és iparcikk-kereskedelem alapkövét. Ezzel ellentétben a fűszerek, méz, hüvelyes növények és vetőmagvak tevékenységi területéről visszavonul, és azt specialistáknak adja át.
A 70-es években úgy megy minden, mint a karikacsapás: először leválasztják a fuvarozói feladatokat, és azokat az újonnan megalapított VOGTRANS GmbH nevű leányvállalat veszi át. Mauternben (Steiermark) megveszik a Packdienst nevű céget, és valamennyi szárazgyümölcs csomagolásának központjává teszik. Tirolban a hatékonyabb nyugat-ausztriai áru-lebonyolítás érdekében átvesznek egy nagykereskedelmi raktárt. Ezzel egyidejűleg lerakják a Transagent kereskedelmi ügynökség alapjait, mely a VOG csoport valamennyi nemzetközi képviseletét egyesíti. Ezt követően a Transagent a LEHAG ügynökséggel egyesül, és Bécsbe költözik. 1977-ben következik be a Getränkhandelshaus (Italkereskedőház) GmbH megalapítása, amely valamennyi italimportot összevon.
Korábban mindent zsákokban raktároztak,
és az üzletben csomagoltak le.
A 80-as évek elején beszüntetik a frissáru-kereskedelmet. Az 1984-ben alakul a cég első külföldi leányvállalata, a hongkongi Westside Austria Ltd., amely az iparcikkek beszerzési irodája lesz. Csak 2 évvel később következik be a Lenz Moser Borpincészet (Rohrendorf, Krems mellett) átvétele és ezzel a belépés az élelmiszer-előállításba. A Lenz Moser-t folyamatosan Ausztria legnagyobb borpincészetévé fejlesztik. A kommunizmus végével az azt követő nyitás (1989.) adta lehetőségeket teljes egészében kihasználjuk: a Felső-ausztriai Tejgazdasági Szövetséggel (Schärding) együtt a nyugat-magyarországi Bük városban állateledel-gyárat alapítunk, és létrehozzuk a Darling márkát. A nagysikerű beruházást 1997-ben eladjuk a NESTLÉ nemzetközi élelmiszerkonszernnek.
A 90-es éveket átitatja Ausztria EU csatlakozása, mely fontos külkereskedelemi jogi változásokat von maga után. Ezt követően a kereskedelem lényeges változásokon megy keresztül. A jelszavak: központosítás és nemzetközivé tétel. A követelmények egy importtal és nagy-kereskedelemmel foglalkozó céggel szemben újrafogalmazódnak. A VOG részvénytársasággá alakul, új orientációs célt tűz ki maga elé, és kettős stratégiába kezd: egyfelől a saját termékekre és saját márkákra helyezi a hangsúlyt, másfelől a külföldi piacok kiépítésébe fekteti energiáját.
Ebben a tudatban vásárolja meg a VOG 1993-ban az aschachi olajsajtoló üzemet. A prémium kategóriás Rapso termékkel, amely 100% tiszta repceolajból készül, sikerül egy nemzetközileg elismert márkacikket létrehozni. 2000-ben a bécsi IMGRO céggel egy olyan márkacikk-forgalmazót sikerül megvásárolni, amely szárazgyümölcsök, konzervek és a csemegeáru tekintetében a VOG erős pozícióját biztosítja.
A második fontos intézkedés a vállalat terjeszkedésének növelésére és biztosítására a megerősített külföldi befektetés. 1990. óta egymás után alapítjuk a leányvállalatokat: Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában, azon céllal, hogy kiépítsük az exportpiacot. Ezek a cégek azonos rendszer szerint dolgoznak, mint a VOG Ausztria és az egyre növekvő nagykereskedelmet és a nagy kereskedelmi láncokat látják el importtermékekkel.
